Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre
eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti
Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan
élni, míg meg nem halok.
Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy
elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám
kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt
soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…
Heidi McLaughlin, az írónő egy olyan történetet „varázsolt”, melynek címe (számomra) egy más dologra utal, így teljesen más történetre számítottam. Elképzeltem, hogy a regényben a férfi mindent meg fog tenni a szeretett nőért, hogy visszakapja, hogy minden áron azon lesz, hogy újra együtt legyenek, hogy semmi sem fog számítani neki, sem a múlt, sem a jelen. Egy romantikával teli könyvre számítottam. Ezzel ellentétben egy teljesen mást kaptam, és ezt pozitív értelemben értem. Persze, félreértés ne essék, a szerelem is ugyanúgy jelen volt a könyvben, de az írónő sem esett túlzásba, annyi volt benne, amennyi pont elég volt.
Először a borító fogott meg, pontosabban, amikor megláttam, gondoltam elolvasom a fülszöveget. Tetszett (bár a fülszöveg sokszor mást mutat).
Liam és Josie a
főiskola irigylésre méltó szerelmespárja volt. Tökéletesek voltak együtt, amíg
Liam egy nap fel nem forgatott mindent – a saját és Josie életét is. Tíz év
után találkoznak újra, barátjuk, Mason temetésén. A régi sebek felszakadnak, újra
előtörnek az érzelmek és Liamnek a lelkiismeretével kell megbirkóznia, amikor megtudja,
van egy fia, Noah…
Kedvenc karakter: Noah, Liam
Nagyon
szerettem a könyvet. Magával ragadó a történet, mivel igazán nem csak a
szerelem, de a szülői felelősség és szeretet is nagy szerepet kap benne.
Különösen megfogott Liam a fia iránt érzett szeretete. Tíz éven keresztül
fogalma sem volt Noah létezéséről, de amint tudomást szerzett róla, igazi
apaként viselkedett. Plussz pontot érdemel tőlem, hogy igazán nem azon volt,
hogy minden áron visszaszerezze szerelmét, tiszteletben tartotta a lány
döntését.
Talán legbelül
arra számítottam, hogy Liam, mivel tíz évig távol volt, Josie nehezebben fogja
őt közel engedni magához és a fiához. Ebből a szempontból kicsit „gyorsnak”
éreztem a regényt.
Különösen
aranyosak volt a gyerekszereplők, főleg Noah és Payton. Nagyon szerettem, hogy
igazi családként tartottak össze a felnőttek a gyerekek kedvéért, főleg a
vasárnapi meccsnézés volt nagyon aranyos. :)
Történet: 9/10
Borító: 10/10
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 267 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése